MÁSOK FELHASZNÁLÁSA FÁJDALMUNK ENYHÍTÉSÉRE
Boldogságunk nem ajándék, amelyet más tart a kezében.
Azt, hogy jól érezzük magunkat, nem valaki más dönti el. Ha tehát erőltetni
próbáljuk, biztosan csalódni fogunk. Rá fogunk jönni, hogy illúziót kergetünk. Az
a valaki nem tart semmit a kezében. A szépen becsomagolt, szalaggal átkötött
doboz, amelyben boldogságunkat reméltük megbújni, csupán káprázat!
Ha ahelyett, hogy arra próbálnánk kényszeríteni valakit, hogy csillapítsa
fájdalmunkat, és adjon helyette örömöt, elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy
felhagyjunk a kapkodással, és nyugodtan kézbe vegyük a problémáinkat, meg
fogjuk lelni a boldogságot.
Persze, ha valaki a lábunkra lép, fájdalmat okoz, de a fájdalom megszűnik, ha
leveszi a lábát. Ám a fájdalom még is csak a miénk. És a felelősség is, hogy
szóljunk, vegye el a lábát.Akkor fogunk meggyógyulni, ha tudjuk, hogyan használjunk fel másokat
fájdalmunk enyhítésére. Ki fogunk gyógyulni a múltból. Olyan felismerésekhez
jutunk, amelyek módosíthatják kapcsolataink irányát.
Látni fogjuk, hogy boldogságunk kulcsa mindvégig a mi kezünkben lapult. A mi
kezünkben volt az a bizonyos doboz. Mihelyt kinyitjuk, miénk a tartalma.
Istenem, segíts észben tartanom, hogy nálam van boldogságom kulcsa! Adj
bátorságot ahhoz, hogy nyugodtan foglalkozzam saját érzéseimmel. Ajándékozz
meg olyan felismerésekkel, melyekkel javíthatok kapcsolataimon. Segíts, hogy
abbahagyjam a kapcsolati függőség táncát, és elkezdjem gyakorolni a gyógyulás
tánclépéseit.