„Hát nem látják mások, mennyire szenvedek? Nem veszik észre, hogy segítségre
van szükségem? Nem törődnek velem?”
Nem az a lényeg, hogy mások észreveszik-e vagy törődnek-e velünk. Az a lényeg,
hogy mi látjuk-e és törődünk-e magunkkal. Amikor együttérzést várunk másoktól,
azért tesszük, mert mi magunk nem fogadtuk el teljesen a fájdalmunkat. Még nem
jutottunk el addig a pontig, hogy igazán törődjünk magunkkal. Másoktól várjuk el
azt, ami belőlünk még hiányzik.
A mi dolgunk, hogy együtt érezzünk magunkkal. Ezzel megtesszük az első lépést
azért, hogy kilépjünk az áldozat szerepéből. És ezzel jó úton járunk afelé, hogy
felelősséget vállaljunk magunkért, vigyázzunk magunkra és megváltozzunk.
Ma nem másoktól várom el, hogy észrevegyék bajaimat és törődjenek velem;
felelősséget vállalok azért, hogy tudatában leszek saját bajaimnak és
problémáimnak, és vigyázni fogok magamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése