Korosztályommal beszélgetve ( csak neked bevallom negyven vagyok :).. ), mostanság leggyakoribb téma a válás, elválás, újrakezdés. Jobb esetben az első, de van akinek már a második kudarcba fulladt házasságát kell lezárnia valahogy. És elkezdenie egy új életet, egy esetleg kettő ennyi, annyi idős gyerekkel.Vagy jó magyar szokás szerint az apukáknak gyerek megvonással...Nem elég, hogy most aztán tényleg mindenkire rájár a rúd, és becsődöl az anyagi világ, úgy néz ki a magánélet is erősen megsínyli ezt. Idegesek, feszültek vagyunk, és azon verjük le a port aki a legközelebb áll hozzánk, a párunkon. Tök csőd az egész. Már nem is beszélgetünk, csak utasítunk, és közlünk minimális dolgokat. Aztán egyszer csak vége és nem megy tovább. Jobb esetben mindketten belátják ezt, és elválnak. Rosszabb esetben az egyik fél annyira beleragad ebbe a szituációba, hogy nem akar kilépni, és magát a válást is erősen hárítja.Persze a gyerek érdekeit hangoztatva elsősorban.
Szóval elrettentő példák mindenhol.
Általában egyedül dolgozzák fel a válással járó traumákat, vagy ami még rosszabb a barátnők, ismerősök és rokonok adnak nagyon klassz tanácsokat. :) Tisztelet a kivételnek, aki inkább csak meghallgat de nem próbál rásózni senkire valami általánosságot.

De azért már egyre többen felkeresnek mint kineziológust is, hogy nézzük már meg, mi vezetett el idáig. Mert már nem mindenki hárítja át az egész probléma halmazt az exére, hogy csakis ő volt a hibás. Sokan szeretnének változtatni, akár még önmagukon is ... :)
Lehet, hogy a szüleidtől látott mintát másolod ösztönösen,de az is előfordul, hogy előző generációkból hozol olyan berögzülést, ami egy adott traumánál bekapcsolt az életedben, és lejátszod ugyanazt a lemezt, amit  a múltban. Ezeket a hibás "berögzüléseket" fel lehet oldani.
Az oldás menete, nagyon egyszerű és követhető, kicsi vizuális érzék kell hozzá, de hamar belejössz.. :) Nem fogok olyasmit feszegetni amire még nem állsz készen, és nem is szembesítelek feleslegesen fájdalmas dolgokkal. Nálam nem kell szenvedni, azt már megtetted egyedül. Ez tényleg oldás, oldódás a javából.. Kicsit sírunk azért a végén majdnem mindig, de ez olyan megkönnyebbülős sírás, amikor már kifelé jössz valamiből, ami kezd halványulni.
Pár alkalom után pedig tisztán látod hol és mikor, miben tévedtél.Tiszta lappal indulhatsz.
Ha akarsz. Ha úgy döntesz.