ÉLVEZET
Az egyik tiltás, amelyet olyan sokan megtanultunk gyerekkorunkban, az a
kimondatlan szabály: „Ne örülj, és ne élvezd az életet!” Ez a szabály mártírokat
teremt, akik nem hagyják, hogy élvezzék a mindennapi élet kínálta örömöket.
A szenvedést sokan valamiféle szentéletűséggel társították. Most inkább a
kapcsolati függőséggel párosítjuk. Élhetünk úgy, hogy idegesnek, bűnösnek,
nyomorultnak, hitvány szenvedőnek hisszük magunkat. Vagy megengedhetjük,
hogy ugyanez a nap jó érzések közepette teljék el. Megtanulhatjuk, hogy
válasszunk.
A mindennapok sok örömöt tartogatnak. Megengedhetjük magunknak, hogy
élvezzük feladatainkat. Megtanulhatunk bűntudat nélkül élni. És még örülni is.
Munkálkodj azon, hogy érezd jól magad! Ugyanolyan elszántsággal tanuld ezt,
amilyennel addig igyekeztél pocsékul érezni magad.
Ez a munka kifizetődik. Az örömből újabb öröm fakad. Érdemes lesz élni. És
mindennap újabb örömökkel találkozunk.
Ma megengedem magamnak, hogy egész nap élvezzem az életet.