FELELŐSSÉG ÖNMAGUNKÉRT

A túlzott törődés az, amikor másokért felelősséget vállalunk, miközben
önmagunkat elhanyagoljuk. Ha ösztönösen felelősnek érezzük magunkat mások
érzelmeiért, gondolataiért, választásaiért, problémáiért, akkor a gondoskodó típust
képviseljük. Lehet, hogy tudat alatt úgy hisszük, mások felelősek a mi
boldogságunkért, mi pedig az övékéért.
Másokkal törődő, szerető, másoknak adni tudó emberré válni tiszteletreméltó
célkitűzés. De a róluk való gondoskodás közben olyannyira elhanyagoljuk
magunkat, hogy óhatatlanul becsúszunk az áldozat szerepébe. Őket pedig
meggátoljuk abban, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni magukért.
A túlzott törődés sért másokat, és sért minket is. Az emberek rendszerint
megharagszanak érte. Úgy érzik, kihasználjuk, és áldozattá tesszük őket. És mi is
ezt érezzük.
A választható és legnagylelkűbb viselkedés, ha önmagunkért vállalunk
felelősséget – a gondolatainkért, az érzelmeinkért, a vágyainkért, a
szükségleteinkért. Az a legjótékonyabb cselekedet, ha hűek vagyunk magunkhoz,
és hagyjuk, hogy mások is felelősséget vállalhassanak önmagukért.
Ma odafigyelek arra, hogy miben kell felelősséget vállalnom, s hagyom, hogy
mások is ezt tegyék. Ha nem tudom eldönteni, hogy éppen most mit várnak el
tőlem, alaposan megvizsgálom a dolgot.