Ha már belekezdünk a napba, lehet, hogy nem tudunk annyira odafigyelni
magunkra, és az életünkre, mint az ébredés utáni első percekben.
Az önmagunkra figyelés ideális időszaka az, amikor csendesen fekszünk, nem
működik védekező ösztönünk, nyitottak és sebezhetőek vagyunk.
Mi az első érzés, amely átáramlik rajtunk, és amelyet esetleg kerülni igyekszünk a
napi nyüzsgés közepette? Dühösek, frusztráltak, sértődöttek, vagy kuszák
vagyunk? Erre kell figyelnünk most, és ezt kell feldolgoznunk. Ez az aktuális
feladatunk.
Amikor felébredsz, mi az első elképzelésed vagy gondolatod? Ideje lenne
befejezned valamit? Laza, élvezetes napra van szükséged? Pihenésre? Rosszul
érzed, és ápolnod kell magad? Negatív gondolatok töltik be az agyadat? El kell
intézned valakivel valamit?
El kell mondanod valakinek valamit? Aggaszt valami? Vagy van, amit különösen
jónak érzel?
Mások azt állítják, magunk választottunk, részt vettünk életünk megtervezésében –
milyen események fordulnak elő, milyenek lesznek a körülményeink, kikkel
fogunk találkozni, hogy szembenézhessünk és feldogozhassuk problémáinkat, és
levonhassuk a tanulságokat.
Filozófiánktól függetlenül hasonlóan értelmezhetjük a dolgot: múltunk nem
véletlen, és nem tévedés. Ott voltunk, ahol lennünk kellett, a szükséges emberek
társaságában. Magunkhoz ölelhetjük történetünket annak minden fájdalmával,
tökéletlenségével, tévedéseivel, sőt tragédiáival együtt. Kizárólag a miénk, csak
nekünk szánták.
Ma pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell. Jelenlegi körülményeink éppen
olyanok, amilyennek lenniük kell most.
Ma elengedem a múltammal és jelenlegi körülményeimmel kapcsolatos
bűntudatomat, és félelmemet. Bízom abban, hogy éppen a megfelelő helyen
voltam, ahol eddig voltam, és éppen jó helyen vagyok ott, ahol most vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése