Az én esetemben a kineziológusom, egyben az egyik legjobb barátom is.
Együtt jártunk az Európa Akadémiára, Varjú Mártihoz. És Ő tesztelt ki minket egymásnak párnak, az első gyakorlati hétvégénken. Az, hogy a tesztelés ennyire pontos volt, és ennyire sok a közös bennünk, még a mai napig meglep minket. Az izomtesztelés, ha valaki elvárások nélkül tesztel, és kellően gyakorlott is, nagyon precíz tud lenni..
Mi azóta is dolgozunk egymással.
Legutóbb akkor mentem el hozzá amikor az volt a problémám, hogy nem tudom kezelni a párkapcsolatomat. Túlnőttek rajtam a problémák, és csak veszekszünk megállás nélkül, mintha beakadt volna a lemez. Ugyanazokat a sérelmeket vágjuk egymás fejéhez. Ő is csak mondja a magáét és én is. Nem tudunk érdemben előrébb jutni. van egy kislányunk is, és már csak miatta is meg akartam oldani a helyzetet. Vagy legalábbis odáig eljutni, hogy ne veszítsem el a fejem, és higgadt tudjak maradni. Nekem már ez is nagy dolog lett volna.
Először kitesztelte, hogy egyáltalán ezen a problémán tudunk-e dolgozni, van-e engedélyünk rá.És hogy ez-e az a probléma amin dolgoznunk kell.
Ebben az esetben volt engedélyünk, és dolgozhattunk. Kijelöltük a célt, fontos hogy ki tudtam mondani, mit is szeretnék elérni, és a tesztelés is megerősítette, hogy jó ez a cél.
Célom volt : higgadtan tudjam kezelni a konfliktusainkat és a megoldásra törekedjek...
Elkezdtük átbeszélni hogy hogyan is zajlik ez közöttünk. Mi az a pont amikor elvesztem az önkontrollt. Miután elmeséltem és ezáltal kicsit le is tettem a stresszt amit okozott bennem., rátértünk arra hogy kiteszteljük a technikát amivel dolgozni fogunk. Először is meg kellett találni azt a pontot a testemben ahol ez a probléma beakadt. ezt nem is kellet nagyon kutatni, mert nekem a hátamon a nyakamnál van, feszültség esetén egy merevedés, görcsösség. Itt volt a blokkpontom jelen esetben is. Ezt a helyet kellett megtisztítani a negatív energiáktól. A tisztítás egy vezetett meditáció közben zajlik és nyoma sem maradt bennem a letapadt negatív érzelmeknek.
Ezután tértünk rá az érdemi munkára, feltérképezni milyen minták voltak az életemben, amiket követek amikor ugyanabba a helyzetbe kerülök. Jelen esetben amikor elkezdünk vitázni, egy idő után a tudattalanomból régmúlt viták jönnek elő, amiket még esetleg gyerekként éltem meg, a szüleimet látva veszekedés közben. És nem is az én jelenlegi problémámat mondom hanem ugyanazokat a mondatokat szajkózom amiket anyukám mondott apámnak, amikor az elhagyta.
Tehát újra lejátszom az átélt dolgokat. mert annyira mélyen belém ivódtak. Persze ha éppen nem vagyok benne a vitában és nem vagyok stresszben akkor tudom hogy nem akarom megismételni a szüleim hibáit, és tudatosan nem is követem. De felfokozott, dühtől elborult aggyal, simán lejátszom. Mintha megnyomnának egy gombot rajtam, hogy replay. Aztán a velem szemben álló pedig erre reagál, szintén úgy abból a mintából véve a készleteit amit viszont Ő élt meg. Ez egy ördögi kör.
Feloldani úgy tudtuk, hogy visszamentünk a gyerekkoromba amikor is újból átéltem egy ilyen csatározást a szüleim között. Az átélést tényleg úgy kell érteni, hogy ismét kicsinek éreztem magam és hallottam, láttam Őket, meg a szobánkat, a bútorokat. Éreztem az illatokat. Érzékeltem hogy este van.
Nagyon megrázó és fájdalmas volt. Ezután áttettük ezt pozitívba és szintén átéltem képzeletben, hogy nem így történnek a dolgok, hanem egész máshogyan. Anyukámék meg tudják beszélni a problémájukat és tovább tudnak lépni rajtuk. Ezt is nagyon mélyen megéltem, ott akkor az irodában Dettivel. Megkönnyebbülést éreztem amikor vége lett, mint minden oldásom után.
De az igazi áttörés az az amikor rájössz, hogy hol tudod megváltoztatni, megállítani a folyamatot, hogy legközelebb ne így legyen. Ehhez mindig kell nekem megerősítő feladatokat végeznem otthon egyedül lefekvés előtt, amikor arra a képre, szimbólumra koncentrálok amit a pozitív élmény közben társítottam. Ezek megnyugtatnak és erőt adnak nekem, hogy másnap megint a jelenben tudjak maradni, még felfokozott állapotomban is.
Amikor haza érek egy ilyen oldás után, képes vagyok nyugodt maradni ha vitánk támad, mert persze mindig támad. És kívülről látom magam, nem folyok bele, nem veszek el a fájdalomban, hanem megállítom. És ez nagy megnyugvással tölt el. Irányítok, nem csak sodródok.
Nagy hála ezért Dettinek aki segít, és most például azt is ki tudom írni magamból hogy persze az én munkám is ez, hogy idáig elértem és büszke vagyok magamra, mert sok embernek tudok jelenleg én is segíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése