Erőnk bírtokba vétele

Van valami, amire különösen oda kell figyelnünk gyógyulásunk közben: az
áldozattá válás. Ehhez az érzéshez soha nem szabad hozzászoknunk.
Mit érzünk pontosan az áldozat szerepében?
Tehetetlenséget. Dühöt. Erőtlenséget. Gátlásosságot. Frusztrációt.
Veszélyes áldozatnak érezni magunkat. Gyakran kényszeres viselkedésmódokra
sarkall.
A gyógyulás közben megtanuljuk felismerni, mikor érezzük csak áldozatnak
magunkat, és mikor válunk igazán azzá, és arra is rájövünk, miért. Azután
megtanuljuk, hogyan óvjuk meg magunkat, és hogyan lépjünk ki az áldozat
szerepéből.
Előfordul, hogy rájövünk, mi magunk tettük áldozattá magunkat, másoknak eszük
ágában sincs bántani minket. Csak élik az életüket, és mi azért érezzük áldozatnak
magunkat, mert megpróbáljuk irányítani a fejlődésüket. Akkor is áldozatnak
érezhetjük magunkat, ha fennakadunk a kapcsolati függőség hálóján, úgymint:
„Mások miatt van így… Boldogságom és sorsom kulcsa mások kezében van…
Nem lehetek boldog, amíg ő nem viselkedik így vagy úgy… Amíg nem kerül sor
egy bizonyos dologra…”
Máskor saját erőnk birtokbavétele arra ébreszt rá, hogy egy másik viselkedése
változtat áldozattá: megsértette határainkat. Ilyenkor azt kell kiókumlálnunk, mit
kell tennünk azért, hogy kiléphessünk az áldozat szerepéből. A válasz ez: Meg kell
húznunk a határokat.
Néha csak a hozzáállásunkat kell megváltoztatni. Nem vagyunk áldozatok.
Szeretnénk megérteni azt, aki áldozattá tett, de tudnunk kell, hogy az együttérzés
csak akkor jöhet, miután testünk, lelkünk, szellemünk kiszabadult az
áldozatiságból. Sőt azt is tudnunk kell, hogy ha túlságosan megértők vagyunk, ez
visszalökhet az áldozat szerepébe.
Válságainkat ne terheljük a másikra, ugyanakkor ne is mentsük fel viselkedésének
logikus következményei alól.
Ha ezek létrejöttében nekünk is van szerepünk, éppolyan felelősségteljesen járjunk
el magunkkal, mint a másikkal szemben.

Fontos, hogy mit szeretnénk, hogy mire van szükségünk. Helyes, ha megtanuljuk,
hogyan vehetjük ki a részünket vágyaink és szükségleteink kielégítéséből.
Ma odafigyelek arra, mit szeretnék, és mire van szükségem. Nem megyek el vakon
a vágyaim mellett.