Méltó vagy a szeretetre

Méltó vagy a szeretetre. Igen, Te.
Lehet, hogy egyesek nem hagyták, hogy úgy szeresd őket, ahogy szeretted volna:
lehet, hogy mások nem szerettek úgy, ahogy szeretted volna; lehet, hogy bizonyos
kapcsolataid elromlottak vagy tönkrementek. Mindez nem jelenti azt, hogy nem
vagy méltó a szeretetre.Bizonyos dolgokat el kell fogadni. Ez néha fájdalommal jár. Engedd el a
fájdalmat. Nyisd meg szíved a szeretet előtt. Méltó vagy a szeretetre.
Szeretnek.
Ma elmondom magamnak, hogy méltó vagyok a szeretetre. Addig mondogatom,
amíg elhiszem.

Erőnk bírtokba vétele

Van valami, amire különösen oda kell figyelnünk gyógyulásunk közben: az
áldozattá válás. Ehhez az érzéshez soha nem szabad hozzászoknunk.
Mit érzünk pontosan az áldozat szerepében?
Tehetetlenséget. Dühöt. Erőtlenséget. Gátlásosságot. Frusztrációt.
Veszélyes áldozatnak érezni magunkat. Gyakran kényszeres viselkedésmódokra
sarkall.
A gyógyulás közben megtanuljuk felismerni, mikor érezzük csak áldozatnak
magunkat, és mikor válunk igazán azzá, és arra is rájövünk, miért. Azután
megtanuljuk, hogyan óvjuk meg magunkat, és hogyan lépjünk ki az áldozat
szerepéből.
Előfordul, hogy rájövünk, mi magunk tettük áldozattá magunkat, másoknak eszük
ágában sincs bántani minket. Csak élik az életüket, és mi azért érezzük áldozatnak
magunkat, mert megpróbáljuk irányítani a fejlődésüket. Akkor is áldozatnak
érezhetjük magunkat, ha fennakadunk a kapcsolati függőség hálóján, úgymint:
„Mások miatt van így… Boldogságom és sorsom kulcsa mások kezében van…
Nem lehetek boldog, amíg ő nem viselkedik így vagy úgy… Amíg nem kerül sor
egy bizonyos dologra…”
Máskor saját erőnk birtokbavétele arra ébreszt rá, hogy egy másik viselkedése
változtat áldozattá: megsértette határainkat. Ilyenkor azt kell kiókumlálnunk, mit
kell tennünk azért, hogy kiléphessünk az áldozat szerepéből. A válasz ez: Meg kell
húznunk a határokat.
Néha csak a hozzáállásunkat kell megváltoztatni. Nem vagyunk áldozatok.
Szeretnénk megérteni azt, aki áldozattá tett, de tudnunk kell, hogy az együttérzés
csak akkor jöhet, miután testünk, lelkünk, szellemünk kiszabadult az
áldozatiságból. Sőt azt is tudnunk kell, hogy ha túlságosan megértők vagyunk, ez
visszalökhet az áldozat szerepébe.
Válságainkat ne terheljük a másikra, ugyanakkor ne is mentsük fel viselkedésének
logikus következményei alól.
Ha ezek létrejöttében nekünk is van szerepünk, éppolyan felelősségteljesen járjunk
el magunkkal, mint a másikkal szemben.

Fontos, hogy mit szeretnénk, hogy mire van szükségünk. Helyes, ha megtanuljuk,
hogyan vehetjük ki a részünket vágyaink és szükségleteink kielégítéséből.
Ma odafigyelek arra, mit szeretnék, és mire van szükségem. Nem megyek el vakon
a vágyaim mellett.

Én is járok kineziológushoz

Az én esetemben a kineziológusom, egyben az egyik legjobb barátom is.
Együtt jártunk az Európa Akadémiára, Varjú Mártihoz. És Ő tesztelt ki minket egymásnak párnak, az első gyakorlati hétvégénken. Az, hogy a tesztelés ennyire pontos volt, és ennyire sok a közös bennünk, még a mai napig meglep minket. Az izomtesztelés, ha valaki elvárások nélkül tesztel, és kellően gyakorlott is, nagyon precíz tud lenni..

Mi azóta is dolgozunk egymással.

Legutóbb akkor mentem el hozzá amikor az volt a problémám, hogy nem tudom kezelni a párkapcsolatomat. Túlnőttek rajtam a problémák, és csak veszekszünk megállás nélkül, mintha beakadt volna a lemez. Ugyanazokat a sérelmeket vágjuk egymás fejéhez. Ő is csak mondja a magáét és én is. Nem tudunk érdemben előrébb jutni. van egy kislányunk is, és már csak miatta is meg akartam oldani a helyzetet. Vagy legalábbis odáig eljutni, hogy ne veszítsem el a fejem, és higgadt tudjak maradni. Nekem már ez is nagy dolog lett volna.
Először kitesztelte, hogy egyáltalán ezen a problémán tudunk-e dolgozni, van-e engedélyünk rá.És hogy ez-e  az a probléma amin dolgoznunk kell.
Ebben az esetben volt engedélyünk, és dolgozhattunk. Kijelöltük a célt, fontos hogy ki tudtam mondani, mit is szeretnék elérni, és a tesztelés is megerősítette, hogy jó ez a cél.
Célom volt : higgadtan tudjam kezelni a konfliktusainkat  és a megoldásra törekedjek...
Elkezdtük átbeszélni hogy hogyan is zajlik ez közöttünk. Mi az a pont amikor elvesztem az önkontrollt. Miután elmeséltem és ezáltal kicsit le is tettem a stresszt amit okozott bennem., rátértünk arra hogy kiteszteljük a technikát amivel dolgozni fogunk. Először is meg kellett találni azt a pontot a testemben ahol ez a probléma beakadt. ezt nem is kellet nagyon kutatni, mert nekem a hátamon a nyakamnál van, feszültség esetén egy merevedés, görcsösség. Itt volt a blokkpontom jelen esetben is. Ezt a  helyet kellett megtisztítani a negatív energiáktól. A tisztítás egy vezetett meditáció közben zajlik  és nyoma sem maradt bennem a letapadt negatív érzelmeknek.
Ezután tértünk rá az érdemi munkára, feltérképezni milyen minták voltak az életemben, amiket követek amikor ugyanabba a helyzetbe kerülök. Jelen esetben amikor elkezdünk vitázni, egy idő után a tudattalanomból régmúlt viták jönnek elő, amiket még esetleg gyerekként éltem meg, a szüleimet látva veszekedés közben. És nem is az én jelenlegi problémámat mondom hanem ugyanazokat a mondatokat szajkózom amiket anyukám mondott apámnak, amikor az elhagyta.
Tehát újra lejátszom az átélt dolgokat. mert annyira mélyen belém ivódtak. Persze ha éppen nem vagyok benne a vitában és nem vagyok stresszben akkor tudom hogy nem akarom megismételni a szüleim hibáit, és tudatosan nem is követem. De felfokozott, dühtől elborult aggyal, simán lejátszom. Mintha megnyomnának egy gombot rajtam, hogy replay. Aztán a velem szemben álló pedig erre reagál, szintén úgy abból a mintából véve a készleteit amit viszont Ő élt meg. Ez egy ördögi kör.
Feloldani úgy tudtuk, hogy visszamentünk a gyerekkoromba amikor is újból átéltem egy ilyen csatározást a szüleim között. Az átélést tényleg úgy kell érteni, hogy ismét kicsinek éreztem magam és hallottam, láttam Őket, meg a szobánkat, a bútorokat. Éreztem az illatokat. Érzékeltem hogy este van.
Nagyon megrázó és fájdalmas volt. Ezután áttettük ezt pozitívba és szintén átéltem képzeletben, hogy nem így történnek a dolgok, hanem egész máshogyan. Anyukámék meg tudják beszélni a problémájukat és tovább tudnak lépni rajtuk. Ezt is nagyon mélyen megéltem, ott akkor az irodában Dettivel. Megkönnyebbülést éreztem amikor vége lett, mint minden oldásom után.
De az igazi áttörés az az amikor rájössz, hogy hol tudod megváltoztatni, megállítani a folyamatot, hogy legközelebb ne így legyen. Ehhez mindig kell nekem megerősítő feladatokat végeznem otthon egyedül lefekvés előtt, amikor arra a képre, szimbólumra koncentrálok amit a pozitív élmény közben társítottam. Ezek megnyugtatnak és erőt adnak nekem, hogy másnap megint  a jelenben tudjak maradni, még felfokozott állapotomban is.
Amikor haza érek egy  ilyen oldás után, képes vagyok nyugodt maradni ha vitánk támad, mert persze mindig támad. És kívülről látom magam, nem folyok bele, nem veszek el a fájdalomban, hanem megállítom. És ez nagy megnyugvással tölt el. Irányítok, nem csak sodródok.
Nagy hála ezért Dettinek aki segít, és most például azt is ki tudom írni magamból hogy persze az én munkám is ez, hogy idáig elértem és büszke vagyok magamra, mert sok embernek tudok jelenleg én is segíteni.

A tábla letörlése

Az egyik legnagyobb ajándék, amit másoknak adhatunk, nyitott, szerető szívünk.
És ezt az ajándékot leginkább az teheti tönkre, ha ragaszkodunk az előző
kapcsolatainkból származó negatív érzéseinkhez. Legtöbbünknek vannak véget ért
kapcsolatai. Vizsgáljuk meg ezeket. Őrzünk-e magunkban haragot vagy
neheztelést? Még mindig áldozatnak érezzük magunkat? Vannak-e olyan
önpusztító hiedelmeink, melyek ezekből a kapcsolatokból eredhetnek? „A nőkben
nem lehet megbízni…A főnökök kihasználják az embert… Olyan, hogy jó
kapcsolat, nem létezik…”
Ma engedj el mindent, ami mostani kapcsolataid működésében akadály lehet!
Biztos lehetsz abban, hogy a régi érzelmek és önpusztító hiedelmek
megakadályozzák, hogy szeretetet adhass és kaphass. Töröljük le a tábláról
mindazt, amit a múlt írt rá. Ennek első lépése a tudatosság, becsületesség és
nyitottság. A folyamat akkor teljesedik be, ha elfogadjuk a múltunkat, és
megbékélünk vele, de meg is szabadulunk tőle.
Ma igyekszem elengedni minden, az előző kapcsolataimból itt maradt önpusztító
érzést és hiedelmet. Letörlöm a belső táblát, hogy szabadon szerethessek és
szerethessenek.

Kapcsolatok...

Sokszor jobban megismerhetjük magunkat abból, milyen emberekhez vonzódunk.
Ahogy haladunk a gyógyulás útján, megtanuljuk, hogy most már nem
kezdeményezhetünk kapcsolatokat csupán a vonzalom alapján. Megtanulunk
türelmesnek lenni, fontos tényeket figyelembe veszünk, és feldogozzuk az illetőről
kapott információt.
Gyógyulásunk során igyekszünk egészségesen közeledni az emberekhez.
Azokhoz, akik valójában, nem pedig a lehetőségeikhez vagy ahhoz, amilyenek
reményeik szerint.
Minél jobban feldolgozzuk a magunk családi problémáit, annál kevésbé lesz
szükség arra, hogy ezt olyanokkal együtt tegyük, akikhez vonzódunk. Ha lezárjuk
múltbeli ügyeinket, új, egészségesebb kapcsolatokat teremthetünk másokkal.
Minél inkább úrrá leszünk azon a szükségletünkön, hogy túlzott mértékben
gondoskodjunk másokról, annál kevésbé fognak vonzani azok, akik folyamatos
gondoskodást igényelnek.
Minél jobban megtanuljuk szeretni és tisztelni magunkat, annál inkább vonzódunk
azokhoz, akik szeretnek és tisztelnek bennünket, és akiket mi is nyugodtan
szerethetünk és tisztelhetünk.
Lassú folyamat ez. Türelmesnek kell lennünk magunkhoz. Hogy éppen milyen
típusú emberekhez vonzódunk, az nem alakul ki egyik pillanatról a másikra.
Olyanokkal fogunk kapcsolatot kezdeményezni és fenntartani, akikkel kell, és
amíg meg nem tanuljuk, amit kell – az időtől függetlenül.
Mindegy, kivel kerülünk kapcsolatba, és mit fedezünk fel ebben a kapcsolatban,
most is rólunk szól a mese, nem a másikról. Ez a gyógyulás magja, reménye és
ereje.
Kapcsolataink kezdeményezése és alakítása közben is megtanulhatunk vigyázni
magunkra. Megtanulhatjuk, hogy lassan haladjunk. Megtanulhatjuk, hogy
odafigyeljünk. Megengedhetjük magunknak, hogy hibázzunk, akkor is, amikor
jobban tudjuk.
Felhagyhatunk azzal, hogy Istent okoljuk rossz kapcsolatainkért, és felelősséget
vállalhatunk értük. Megtanulhatjuk élvezni az egészséges kapcsolatokat, a
rosszakból pedig mihamarabb kiszállhatunk.
Megtanulhatjuk, hogy azt keressük, ami nekünk jó, ahelyett, hogy azt lesnénk, mit
szeretne a másik.
Istenem, segíts figyelnem, hogyan viselkedem kapcsolataim kezdeményezésekor.
Segíts felelősséget vállalnom magamért, és megtanulnom azt, amit kell. Bízom
abban, hogy be fognak lépni az életembe azok, akikre szükségem van. Belátom,
hogy ha egy kapcsolat nem jó nekem, jogom van ahhoz, hogy ne menjek bele, még
ha a másik a maga szempontjából hasznosnak gondolná is. Megnyílok a kapcsolataimban rejlő tanulságok előtt, hogy így készüljek fel a lehető legjobb
kapcsolatokra.

Maradjunk a jelenben

A legfőbb kérdés gyakran az, hogyan alakulnak a jövőben a kapcsolataink,
munkahelyi dolgaink, gyógyulásunk – egész életünk. Így azonban könnyen
bele lovalhatjuk magunkat az örökös aggódásba. Ez pedig meggátolja, hogy
megoldjuk a mai feladatunkat. Ha a jelenben maradunk, és teljes erővel részt
veszünk a mában, nem kell mást tennünk, mint meggyőzni magunkat arról: a
holnap is javunkra válik.
A jövővel kapcsolatos aggodalmaskodás negatív módon hat e jövő alakulására. A
legtöbb és legjobb, amit tehetünk, hogy élünk, mégpedig „itt és most” nem csak a
máért, hanem a holnapért is.
A dolgok maguktól kialakulnak, ha hagyjuk. A tervezésen kívül csak annyit kell
tennünk, hogy hiszünk benne: a jövő jól fog alakulni.
Imádkozom azért, hogy elhiggyem: ha a jelent jól élem meg és béke tölt el, a
jövőm is jól fog alakulni. Nem felejtem el, hogy a legtöbb, amit a jövőért tehetek,
ha a jelent a maga teljességében élem meg. Arra figyelek, ami most történik, és
nem aggódom a holnap miatt.

A bűntudat elengedése

„Van egy jó kis trükk, amit az emberek a rossz kapcsolatokban szoktak bevetni –
mondta egy gyógyulófélben lévő asszony. – A másik valami helytelen dolgot tesz,
aztán addig áll ott azzal a szerencsétlen képével, amíg én érzem magam bűnösnek,
és én kérek tőle bocsánatot.”
El kell engednünk végre a bűntudatot.
Legtöbbször nem is a mi problémánk az, ami bűntudatot ébreszt. Valaki más
viselkedik helytelenül. Vagy áthágja a határainkat. Megkérdőjelezzük a
viselkedését, mire ő dühbe gurul, és védekezni kezd. És már mi érzünk bűntudatot.
A bűntudat megakadályozhatja, hogy meghúzzuk azokat a határokat, amelyek a mi
és mások valódi érdekeit képviselnék. A bűntudat meggátolhat abban, hogy
megóvjuk integritásunkat.
Nem szabad, hogy mások arra számítsanak, mi mindig bűntudatot fogunk érezni.
Nem szabad, hogy a bűntudat irányítson minket, akár van rá okunk, akár nincs. Át
kell törnünk a bűntudat korlátain.
Menj ki! Törj át! Nem vagy hibás, se bolond, és helyesen gondolkozol. Jogod van
a határok kijelöléséhez, és ragaszkodhatsz ahhoz, hogy mások tiszteletben tartsák.
Saját problémáidat különválaszthatod másokéitől. Hagyd, hogy a másik
megtapasztalja saját viselkedésének következményeit, beleértve a bűntudatot.
Ma elengedem kisebb-nagyobb bűntudataimat. A fény és a szeretet az én
oldalamon áll.

Múltunk értékelése

Könnyű elítélni magunkat múltbeli tévedéseinkért és boldogtalanságunkért. De
sokkal gyógyítóbb hatású, ha tapasztalatainkat és fejlődésünket szem előtt tartva,
elfogadjuk magunkat és a múltunkat. A múlt olyan tanulságok sorozata, amelyek
az élet és a szeretet magasabb szintjére emelnek.
Azok a kapcsolatok, melyeket megkötöttünk, egy ideig kitartottunk bennük, majd
befejeztünk, fontos tanulságokkal szolgálnak. Némelyikünk úgy kerül ki
legfájdalmasabb élményiből, hogy határozott véleményt alakít ki, kicsoda ő és mit
szeretne elérni.
A tévedéseink? Ezekre is szükség volt. Szükség volt az útközben elkövetett
baklövésekre, botlásokra. Pontosan azokra a tapasztalatokra tettünk szert általuk,
amelyek kellettek.
Minden lépés előbbre visz.
Merő tévedés lenne a múlt? Nem. Csak akkor tévedünk, ha ezt hisszük igaznak.
Istenem, segíts elengednem azokat a negatív gondolatokat, melyek a múltamról és
múltbéli kapcsolataimról élnek bennem. Hálával tekintek mindarra, ami eljuttatott
a mai naphoz.

A SEGÍTSÉG ELFOGADÁSA .

Sokunkkal előfordult már, hogy annyira elidegenültnek érezte magát, hogy
elfelejtette, nincs egyedül. Már azt hittük, egyedül kell végigcsinálnunk a
dolgokat. Aztán vannak közöttünk olyanok, akiket elhagytak. Meg olyanok is,
akik már megszokták, hogy szeretet nélkül élnek. Mások ahhoz szoktak hozzá,
hogy soha nincs ott, akire igazán szükség lenne. Van, aki folyvást küszködik, és
keményebbnél keményebb pofonokat kap az élettől.
Isten mindig itt van, mindig kész segíteni. És sok ember is segíthet. Megkaphatjuk
tőlük a szükséges szeretetet és támogatást, a vigaszt és gondoskodást. Ha kérjük,
nem tagadják meg a segítséget. Nyugodtan támaszkodhatunk a gyógyulásunkat
segítő csoport erejére. És segítőkész jó barátok is jelentkeznek…
Nem vagyunk egyedül. És nem kell egyedül végigcsinálnunk a dolgokat.
Szeretetből nem lesz hiány. Soha többé.
Istenem, add meg ma, hogy ne akarjak mindent egyedül csinálni és
megszabaduljak attól a tévhittől, hogy egyedül vagyok. Nyisd meg szememet és
szívemet, hogy láthassam a felém nyújtott szeretet, segítségét és támogatását.
Segíts tudatosítanom, hogy szeretnek.

Reggeli szavak

Minden reggel az első, hogy valami fontos üzenetet kapunk.
Ha már belekezdünk a napba, lehet, hogy nem tudunk annyira odafigyelni
magunkra, és az életünkre, mint az ébredés utáni első percekben.
Az önmagunkra figyelés ideális időszaka az, amikor csendesen fekszünk, nem
működik védekező ösztönünk, nyitottak és sebezhetőek vagyunk.
Mi az első érzés, amely átáramlik rajtunk, és amelyet esetleg kerülni igyekszünk a
napi nyüzsgés közepette? Dühösek, frusztráltak, sértődöttek, vagy kuszák
vagyunk? Erre kell figyelnünk most, és ezt kell feldolgoznunk. Ez az aktuális
feladatunk.
Amikor felébredsz, mi az első elképzelésed vagy gondolatod? Ideje lenne
befejezned valamit? Laza, élvezetes napra van szükséged? Pihenésre? Rosszul
érzed, és ápolnod kell magad? Negatív gondolatok töltik be az agyadat? El kell
intézned valakivel valamit?
El kell mondanod valakinek valamit? Aggaszt valami? Vagy van, amit különösen
jónak érzel?

Mások azt állítják, magunk választottunk, részt vettünk életünk megtervezésében –
milyen események fordulnak elő, milyenek lesznek a körülményeink, kikkel
fogunk találkozni, hogy szembenézhessünk és feldogozhassuk problémáinkat, és
levonhassuk a tanulságokat.
Filozófiánktól függetlenül hasonlóan értelmezhetjük a dolgot: múltunk nem
véletlen, és nem tévedés. Ott voltunk, ahol lennünk kellett, a szükséges emberek
társaságában. Magunkhoz ölelhetjük történetünket annak minden fájdalmával,
tökéletlenségével, tévedéseivel, sőt tragédiáival együtt. Kizárólag a miénk, csak
nekünk szánták.
Ma pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell. Jelenlegi körülményeink éppen
olyanok, amilyennek lenniük kell most.
Ma elengedem a múltammal és jelenlegi körülményeimmel kapcsolatos
bűntudatomat, és félelmemet. Bízom abban, hogy éppen a megfelelő helyen
voltam, ahol eddig voltam, és éppen jó helyen vagyok ott, ahol most vagyok.

Ilyen esetekben kereshetsz fel :

• általános fáradtság érzet
• krónikus betegségek
• kapcsolati, párkapcsolati problémák
• érzelmi instabilitás
• munkahelyi konfliktusok
• gyereknevelési problémák
• szexuális problémák
• emésztési problémák
• gyász feldolgozása
• aggodalom a jövővel kapcsolatban
• önbizalomhiány
• ha keresed saját magad...