Mi lenne, ha biztosan tudhatnánk, hogy valamely emésztő problémánk a lehető
legjobbkor fog megoldódni? Mi több, azt is tudhatnánk, hogy három év múlva
még hálásak is leszünk ezért a problémáért és megoldódásáért?
Mi lenne, ha tudhatnánk, hogy legszörnyűbb félelmeink is a javunkat szolgálják?
Mi lenne, ha biztosak lehetnénk abban, hogy mindaz, ami addig történt és ezután
történik, éppen így volt megtervezve, mert így szolgálta érdekeinket?
Mi lenne, ha biztosak lehetnénk abban, hogy akiket szeretünk, éppen azokat a
dolgokat élik át, melyekre szükségük van ahhoz, hogy azokká váljanak, akiknek
szánták őket? Mi több, biztosak lehetnénk abban, hogy képesek felelősséget
vállalni magukért, így nekünk nem kell irányítanunk őket, s felelősséget vállalni
helyettük?
Mi lenne, ha biztosra vehetnénk, hogy a jövő jól alakul, és rendelkezésünkre áll
minden útmutatás és forrás ahhoz, hogy kezelni tudjuk, amivel szembesülünk?
Mi lenne, ha tudnánk, hogy minden rendben lesz, és az égvilágon semmi miatt
nem kell aggódnunk? Mit tennénk akkor?
Gondtalanul élveznénk az életet.
Ma tudni fogom, hogy nem kell aggódnom semmiért. Ha mégis aggódnék, tudni
fogom, hogy magam döntöttem így, és igazából nincs szükség rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése