A Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia©® (TEK©®) egy olyan speciális kineziológiai rendszer, mely nem csak azt vizsgálja, hogy a testünk energetikai rendszerében hol történt az elakadás, hanem négy idősíkban
- jelenben,
- korregresszióban,
- generációban,
- és egyéb dimenziókban azt is, hogy mikor történt az adott blokk.

Így gyakorlatilag a legteljesebb kezelési lehetőséget biztosítja kliens számára.

Az elfogadás bölcsessége

Az elfogadás bárminek a magadba fogadását jelenti, feltételek nélkül. Aki eleget élt, tudja, hogy a dolgok sokszor bizony "rosszul mennek". Pontosan az ilyen időkben van szükség az elfogadás begyakorlottságára, hogy száműzhesd életedből a fájdalmat és a szomorúságot.

Az elfogadás egyszerű, mégis alapvető bölcsesség. Sokkal hatékonyabb, mint ellenszegülni az élet áramlásának. A Most az egyetlen, ahol igazán megtapasztalhatod az élet áramlását, az elfogadás tehát a jelen pillanatra vonatkozik: feltételek és fenntartások nélkül. Ekkor minden belső ellenállásról le kell mondanod.

Az elfogadás nem gyengeség. Hallatlan erő és spirituális hatalom rejlik benne. Az elfogadással belső szabadságot vívsz ki magadnak minden helyzetben. Azt tapasztalod, hogy a változás nem kerül erőfeszítésedbe. Szabad vagy.

Az elfogadás nem jelenti azt, hogy nem cselekszel, nem kezdeményezel változásokat, és nem próbálsz meg célokat elérni. Az elfogadásban mégis egészen másfajta áramlatok motiválják a cselekvést. Ebben az állapotban kristálytisztán látod, hogy mit kell tenned, és egyszerre csak egy dolgot csinálsz, egy dologra összpontosítasz.

Az elfogadással spirituális energia érkezik világunkba. Ha hirtelen fényt, világosságot és mély békét érzel, a félreérthetetlen jele lesz annak, hogy igazán elfogadóvá váltál. Ezek után már ellenállás nélkül, kegyelemben és fényben fogsz élni, minden küzdelemtől mentesen.

Az ellenszegülés merevvé teszi a lelkedet, megkeményíti éned burkát, s így elkülönít mindentől. A megengedéssel minden kapcsolatod alapjaiban változik meg, hiszen így mindenkit olyannak fogsz elfogadni, amilyen.

Bármit hozzon is a pillanat, fogadd úgy, mintha te választottad volna! Fogadd el, és cselekedj! Dolgozz mindig vele együtt - soha ne ellene! Tedd a barátoddá, a szövetségeseddé - ne az ellenségeddé! Egész életed csodálatos változáson fog keresztülmenni.

Ha elfogadod, ami van, és teljesen jelenlévővé válsz, a múlt minden ereje megszűnik. Nem lesz rá szükséged többé. A jelenlét a kulcs. A Most a kulcs.

Ha nem állsz ellen az életnek, a kegyelem és a könnyedség állapotába jutsz. Ez az állapot nem függ attól, hogy a dolgok jók-e vagy rosszak. Figyelj meg egy állatot, és hagyd, hogy az elfogadásra tanítson! Figyeld meg, ahogyan megadja magát a jelen pillanatnak! Hagyd, hogy Létezni tanítson!

Ha nem tudsz kilábalni egy helyzetből, és tehetetlennek érzed magad, akkor engedd, hogy ez a helyzet elmélyítse benned elfogadásodat, a Most és a Létezés tudatosságát.

Hogyan lehet abbahagyni az ellenállást? Kezdd az egészet egyszerűen azzal, hogy felismered. Az ego azt hiszi, hogy ellenállásod az erődet bizonyítja, pedig csak elvág a Létezéstől, a valódi erő egyetlen forrásától.

Ne állj ellen a fájdalomnak! Add meg magad a bánatnak, a kétségbeesésnek, a félelemnek, a magánynak, a szenvedés bármely formájának! Légy szemtanúja anélkül, hogy minősítenéd! Engedd ott lenni! Öleld át! Aztán lásd, ahogyan az elfogadás csodája a szenvedést mélységes békévé alakítja.

Vizsgáld meg, milyen gyakran kalandozik el a figyelmed a múltba vagy a jövőbe! Kérdezd meg magadtól: tényleg örömet, könnyedséget és világosságot ad nekem, amit teszek? Ha nem, akkor lélektani időd elfedi a jelen pillanatot, és az életet torzított észleléssel merő küzdelemnek, fájó tehernek érzed.

Képzeld el, hogy egy réten mész át, és ösvény nyílik meg előtted. Menet közben
megéhezel. Nézz balra! Egy gyümölcsfa áll ott, tele érett gyümölccsel. Tépd le,
amire szükséged van!
Pár lépéssel továbbhaladva megszomjazol. Tőled jobbra tiszta vizű forrás fakad.
Ha elfáradsz, pihenőhelyre lelsz. Ha egyedül érzed magad, felbukkan egy barátod,
hogy együtt folytassátok az utat. Ha eltévedsz, feltűnik egy tanár, térképpel a
kezében.
Hamarosan felismered a dolgok áramlását: szükséglet és kielégülés, vágy és
megvalósulás. Eszedbe juthat, hogy valaki azért adta a szükségletet, mert azt
tervezte, hogy ki is elégít.
Lehet, hogy éreznem kell a szükségletet ahhoz, hogy észrevegyem és elfogadjam
az ajándékot. Lehet, hogy ha behunyom a szemem a vágy előtt, a kezemet se
tudom kinyújtani a beteljesülésért.
Kereslet és kínálat, vágy és beteljesülés – folyton megújuló kör, hacsak meg nem
szakítjuk. Ehhez az utazáshoz minden meg van tervezve, és adva van, ami kell
hozzá.Ma megkapok mindent, amire szükségem van.

AZ AGGÓDÁS ELENGEDÉSE

Mi lenne, ha biztosan tudhatnánk, hogy minden jól alakul, ami miatt aggódunk?
Mi lenne, ha biztosan tudhatnánk, hogy valamely emésztő problémánk a lehető
legjobbkor fog megoldódni? Mi több, azt is tudhatnánk, hogy három év múlva
még hálásak is leszünk ezért a problémáért és megoldódásáért?
Mi lenne, ha tudhatnánk, hogy legszörnyűbb félelmeink is a javunkat szolgálják?
Mi lenne, ha biztosak lehetnénk abban, hogy mindaz, ami addig történt és ezután
történik, éppen így volt megtervezve, mert így szolgálta érdekeinket?
Mi lenne, ha biztosak lehetnénk abban, hogy akiket szeretünk, éppen azokat a
dolgokat élik át, melyekre szükségük van ahhoz, hogy azokká váljanak, akiknek
szánták őket? Mi több, biztosak lehetnénk abban, hogy képesek felelősséget
vállalni magukért, így nekünk nem kell irányítanunk őket, s felelősséget vállalni
helyettük?
Mi lenne, ha biztosra vehetnénk, hogy a jövő jól alakul, és rendelkezésünkre áll
minden útmutatás és forrás ahhoz, hogy kezelni tudjuk, amivel szembesülünk?
Mi lenne, ha tudnánk, hogy minden rendben lesz, és az égvilágon semmi miatt
nem kell aggódnunk? Mit tennénk akkor?
Gondtalanul élveznénk az életet.
Ma tudni fogom, hogy nem kell aggódnom semmiért. Ha mégis aggódnék, tudni
fogom, hogy magam döntöttem így, és igazából nincs szükség rá.

ÜSS VAGY FUSS

Stresszhelyzetben általában így viselkedünk....
Elönti az agyunkat a vér, duplára ugrik a pulzusunk, nem tudunk racionálisan gondolkodni.
A kiváltó ok, bármi lehet. De általánosságban talán akkor a legerősebb ez az érzés amikor úgy érezzük igazságtalanság ért bennünket. Ilyenkor beindul a védekező mechanizmus. Megszólalnak a szirénák. Párkapcsolatban ilyenkor kezdenek el a felek régen elszenvedett sérelmeket előhúzni, hogy bezzeg Te ekkor és ekkor ezt művelted velem.....Aztán ha jól belemennek a vitába, már régen nem is arról szólnak a mondatok, hogy mi a valós probléma, hanem csak dobálják vissza egymásra a sarat. Aztán amikor már kellően sáros mindkét fél, annyira mocskosnak érezzük magunkat és a másikat is annak látjuk, hogy legjobb hagyni az egész kapcsolatot úgy ahogy van. Ezt már nem lehet tisztára mosni úgysem....
Ilyenkor jön a nem szólunk egymáshoz effekt. Ami szintén nagyon boldogító érzés, mert csak fortyogunk magunkban, beakad a lemez a fejünkben, vég nélkül ismételgetjük a negatív gondolatainkat.
Ebben az állapotban akár évek is eltelhetnek, és minél több idő eltelik annál nehezebb kijönni belőle....ránk szárad a sár, belemerevedünk a helyzetbe.
A barátok, ismerősök tanácsolnak ezt az, legtöbbször, hogy ne is foglalkozz vele, mindenhol ugyanez megy, majd megoldódik magától. Esetleg utazzatok el valahová, beszéljétek meg.
De a valódi megoldást általában senki nem tudja. Mert azt mindenkinek egyedül saját magában kell megkeresnie.
Az önmagunkban keresgélés pedig nem egyszerű, sőt általában fájdalmas. Ha nem egyedül állunk neki akkor kicsit könnyebb ezt a fájdalmat elviselni, és nem adod fel az első felismerésnél. Amikor hirtelen egész élesen megvilágítva meglátod magadban azt a sötét foltot, ami ezt az egész problémát generálja. Na ekkor kell valaki, hogy ne vessz el benne, és ne is add fel. Hanem mögötted álljon és támasztékot adjon egy kis időre, hogy legyen erőd tovább menni és folytatni. Aztán még egy kicsit tovább, abban a tempóban ahogy készen állsz rá. Lassan kialakul benned a térkép önmagadról, hogy mikor merre szoktál fordulni, melyik út a biztonságos számodra, és miért pont azt választod mindig. Esetleg van egy szakadék amibe már többször is beleugrottál, és mindig megfogadtad, hogy soha többé, de aztán megint ott voltál benne? Miért vonzott a mélység? Tudnod kellett volna , hogy összetöröd magad ismét, és mégis....
Nekem sok időbe tellett amíg elkészítettem a saját térképemet, magamról. És a térkép még csak a kiindulási pont, utána jön a java.....
Folyt. köv.